Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


A huszonkettedik hónap!babanapló, csecsemő, fejlődés

2008.02.01
A huszonkettedik hónap babanapló, csecsemő, fejlődés Testi fejlődés Ahogy ügyesedik, a kicsi egyre inkább képes arra, hogy levesse bizonyos ruhadarabjait, a sapkáját, a zokniját, a cipőjét (különösen, ha az nem fűzős), a dzsekijét, a felsőjét, sőt, még a nadrágját is. Persze tapsot kap a vetkőzés kezdeti próbálkozásaiért (az öltözés majd később következik), Ön azt fogja tapasztalni, hogy egyre nehezebb felöltöztetni az izgő-mozgó gyereket, és azt elérni, hogy a ruha rajta is maradjon. Például, alig húzza rá a zoknit, a gyerek máris leveszi. Egy hideg téli napon jól bebugyolálja, de ő sapka nélkül akar kimenni. A kicsi szempontjából ez az öltözés-vetkőzés egy szórakoztató játék, fontos része a függetlenség kivívásának. Az ön szempontjából kicsit kínos lehet, ha a gyerek állandóan levetkőzik, különösen mások jelenlétében. Hol van hát a középút? Fogadja el, hogy a gyereknek fizikai függetlenségre is szüksége van. Okosan kezelje a dolgot, ha kint 20 fok van, valóban annyira kell az a sapka? És azt se feledje, ha minden más csődöt mond, még mindig adhat a gyerekre zipzáras és gombos ruhát, azt sokkal nehezebb levenni, mint a tépőzáras vagy kapcsos darabokat. Szociális fejlődés Éppen úgy, ahogy a kisbaba nem volt hajlandó megenni az egymáshoz hozzáérő ételeket, vagy a piros pohárból inni a kék helyett, most egyre több kívánsága lehet bizonyos rítusokkal kapcsolatban. Elképzelhető, hogy azt akarja, hogy a kukoricapelyhet minden reggel ugyanabban a tányérban kapja, hogy kedvenc plüssállata is ott ülhessen az ebédlőasztalnál, hogy ugyanazt a könyvet olvassa neki minden este (ráadásul pontosan ugyanúgy), és hogy függetlenül az időjárástól, ugyanazt a Micimackós pulóvert vehesse föl minden nap. A legkisebb eltérés is ezektől a „szabályoktól” hisztit válthat ki. Bár a szülők gyakran nehezen értik meg, miért fontos a piros pohár a kék helyett, vagy miért kell neki minden áldott este ugyanaz a mese, a kisgyerek számára ezek az egyszerű de fontos rítusok a kiszámíthatóság és az irányítás érzését adják. Így aztán, bár ostobaságnak tűnhet, hogy a Mikiegér is az asztalnál üljön, vagy újra ugyanazt a meselemezt hallgassák végig, ezektől a kiszámítható tevékenységektől a kicsi boldognak érzi magát, tudja, biztonságban van. Szellemi fejlődés A totyogók a legjobban az ismétlésekből tanulnak, így nem csoda, hogy ugyanazt a dalt akarják hallani, ugyanazt a mesét kell nekik felolvasni, vagy képesek ugyanazt a videót újra meg újra megnézni. Ezáltal bővül a szókincsük, nő az értés és a memorizálás szintje. Egy idő után izgatottan mondják a vers vagy a dal következő sorát. Ezekre a pillanatokra és a gyerek speciális értelődésére építve tovább beszélhet neki kedvenceiről, új szavakat és fogalmakat bevezetve (például. „igen, Fickó sokkal nagyobb, mint a többi kutya”). Aztán, ha a környéken sétálnak, vagy kirándulnak, tovább is bővítheti a beszélgetést („Igen, az ott egy másik kutya, de ő fehér, nem barna, mint Fickó” vagy „az állatkertben nincsenek kutyák, de megnézhetjük az oroszlánt és a medvét”). Azzal, ha beszél a kicsihez, és az életből veszi a példákat, a füle hallatára kel életre a nyelv.
 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.