Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


A SZÍVINFARKTUS

2008.01.22
A SZÍVINFARKTUS Ha a szívizmot vérrel ellátó valamelyik érágat vérrög zárja el, infarktus következik be, amely – az ér helyétől és átmérőjétől függően – észrevétlen is lehet, ám az életet szintén kiolthatja. A tapasztalatok azt mutatják, hogy az első huszonnégy óra sorsdöntő a beteg sorsa szempontjából. A szívinfarktusos beteg élete nagyban múlik azon, hogy mi történik vele a baj bekövetkezésétől a kórházba szállításáig. Pontosabban: mennyi idő telik el az érelzáródás és a vérrögoldás megkezdése között? A legszerencsésebbnek az a beteg mondhatja magát – állítja a chicagói T. Gavagan és M. J. Reddy –, akit már a kiérkező mentőorvos ekképp kezel. Az első órában elkezdett kezelés ugyanis jórészt megakadályozza, hogy a szívizomzat súlyosan károsodjon, s ezáltal csökkenti a halálozást. Persze, nemcsak a mentőorvos kell a főszereplő legyen, hanem a háziorvos, sőt maga a beteg vagy a családja is. Ha ugyanis a páciens és a családtagjai tisztában vannak a szívinfarktus jellemző tüneteivel, akkor nem késlekednek az orvos vagy a mentő kihívásával, illetve az orvoshoz való menetellel (már amennyiben a beteg képes erre). A többi azután már az orvosok dolga, akik nyomban elkezdik a páciensnek a szakmai szabályzatban (protokollban) előírt szakszerű kivizsgálását és kezelését. Tünetek, vizsgálati eredmények Mi mindent csinálnak az orvosok? Minthogy ezt még felsorolni is hosszú volna, csak néhány fontos teendőjükről, s azokról sem sorrendben szólunk. Bármennyire sürget is az idő, ezúttal is elengedhetetlen a beteg vagy – ha az állapota miatt ez nem lehetséges – a hozzátartozó kikérdezése. Egyebek között a következő kérdéseket teszi fel az orvos: mikor támadtak a panaszok, milyen jellegűek voltak azok, a szívtáji fájdalom merrefelé sugárzott ki, milyen kockázati tényezők-kel élt együtt a beteg (dohányzás, magas vérnyomás, cukorbaj, nagy vérzsírtartalom, előzetes szívpanaszok)? Ha a tünetek alapján szívinfarktus lesz a diagnózis, műszerrel nyomon követik (monitorozzák) a szívműködést, szükség esetén oxigént lélegeztetnek be a beteggel, vérrögoldó, értágító és fájdalomcsillapító gyógyszert adnak neki, elektrokardiográfiás – esetleg echokardiográfiás (ultrahangos) – vizsgálattal ellenőrzik a szívverését, s vérelemzésre is sort kerítenek. Az utóbbira azért is, mert szívinfarktus esetén olyan enzimek (kreatinkináz, tejsav-dehidrogenáz) jutnak a vérbe, amelyek a szívizomsejtek károsodását jelzik. A gyors beavatkozásra már csak azért is szükség van, mert az első huszonnégy órában a szívinfarktusnak súlyos szövődményei lehetnek. Ezek közül a kóros szívritmus, a heveny billentyűműködési zavar (amelyre hallgatódzáskor zörej hívja fel a figyelmet), a szív eredetű sokk, a szívfalsérülés és a szívelégtelenség a leggyakoribb. Érelmeszesedés, trombózis, vérrögoldás Habár az orvosok hosszú ideig vitatkoztak azon, hogy a szívinfarktust elsősorban érelmeszesedés, vagy trombózis okozza-e, mára – úgy tetszik – eldőlt: az esetek több mint 90 százalékában mindkettőnek szerepe van benne. A vérrög ugyanis rendszerint ott zárja el a szívet tápláló érágat, ahol a belső felszínén levő érelmeszesedéses folt (plakk) megreped. Minthogy a vér nélkül maradó szívizomrész elhal, ezt az orvosok azzal igyekeznek megakadályozni, hogy mielőbb elkezdik a vérrögoldó gyógyszeres kezelést. De bármilyen ígéretes is ez, nem minden beteg kezelhető ilyen gyógyszerrel. Abszolút ellenjavallatnak számít a belső vérzés, a koponyán belüli daganat, a friss fej- vagy agysérülés és a miatta szükségessé váló újraélesztés, a terhesség és a súlyos magas vérnyomás. A relatív ellenjavallatok között egyebek közt a két hónapon belüli nagyobb sérülést és műtétet, a gyomor- és bélfekélyt, a véralvadást gátló gyógyszerrel való kezelést, valamint a máj- és veseelégtelenséget szokták említeni. Mindent figyelembe véve a már említett két amerikai orvos felmérése szerint a szívinfarktusos betegek egyharmada veszi nagy hasznát a vérrögoldó kezelésnek, míg kétharmaduk esetében vagy szóba sem jön ilyen gyógyszer (például azért, mert túlságosan későn kerülne rá sor), vagy kétséges, hogy a betegnek haszna származna belőle.Az idejében elkezdett vérrögoldás legnagyobb jótéteménye, hogy a különböző orvoscsoportok tapasztalatai szerint 18–47 százalékkal csökkenti a halálozást a szívinfarktust követő egy hónap alatt. Valamennyi orvosi műhely hangsúlyozza, hogy akkor legjobbak az eredmények, ha a vérrögoldás a baj bekövetkezése után hatvan-száz percen belül kezdődik. Ez azonban nem jelenti azt, hogy hat-tizenkét órán belül ne lenne érdemes sort keríteni rá. Ha ugyanis e kezelésnek nincs ellenjavallata, még mindig jobb eredményre számíthat a beteg, mint amikor nem kap vérrögoldó gyógyszert.Ahol az azonnali műtétnek megvannak a feltételei, a vérrögoldás elkezdése után, vagy helyette az elzáródott ér megnyitására vagy a test más részéről kimetszett érdarabbal való áthidalására is vállalkozhatnak az orvosok. Az ezekkel a műtétekkel szerzett tapasztalatok igen biztatók, hiszen a szóban forgó szívizomrész vérellátása általában jobb lesz, mint vérrögoldás esetén, s ritkábban záródik el újból az ér, más szóval ritkábban következik be újabb infarktus. Ilyen műtétre azonban nem minden szívinfarktusos beteg alkalmas, ezért csak ott és akkor kerítenek rá sort, ahol erre fel van az intézmény készülve, s a beteg állapota is megfelel a műtéti követelményeknek.Ezzel már az újbóli vérrögképződés megelőzését is érintettük, amelynek azonban gyógyszerek a főszereplői. Közülük a szalicilsav-származékot és a sztreptokinázt tartalmazó készítmények a leghatásosabbak, de jó eredménnyel alkalmazható a véralvadásgátló heparin is. A pióca régóta ismert és jelenleg géntechnológiai úton is előállított véralvadásgátló anyagát, a hirudint pedig most vizsgálják ebből a célból. Az utóbbi gyógyszerekkel természetesen csínján bánnak az orvosok, mert nemcsak a vérrög kialakulásának gátlására képesek, hanem nemkívánatos vérzéseket is előidézhetnek.